Apró Színház | BLOG

ARANY LILLE | szeptember 15., 11:00
Az előadás 4-12 éves gyerekeknek (is) ajánlott!

Az APRÓ SZÍNHÁZ 2007-ben alakult Budakeszin, tagjai drámatanárok, képzőművészek, táncpedagógusok, színészek és zenészek.
Tevékenységük két fő ágon zajlik: gyermekeknek szóló színházi előadások (Apró Színház) és gyermekeknek szóló foglalkozások szervezése és levezetése (Apró Tér).

A 4-12 éveseknek ajánlott előadás alapjául társulatunk egy, a Lapp földről származó számi népmesét választott.
A történet két testvérről szól, akiknek húgát elrabolta a holdban élő boszorkány. A fivéreknek el kell jutniuk a holdba, hogy kiszabadítsák testvérüket. Az úton különböző lényekkel kell megküzdeniük (sztállok, gufitárok, uldák - a számi mondavilágban létező legendás mesehősök állnak útjukba).

Az előadást komoly kutatómunka előzte meg, amely során a társulat a lappföldi számi emberek életével,
népművészetével és kultúrájával, továbbá Lappföld élővilágával, és mai és régen volt társadalmi környezetével ismerkedett meg. Főhőseink karakterét a számi mese és mondavilágból megismert hősök tanulmányozásával építettük fel (Nikkala, Mikku és Lille). Formanyelvünk a tánc, a zene, a ritmus és a tárgy animáció. Az előadásban mindvégig élőzene szól. A felcsendülő dalok, eredeti számi nyelven íródott zenék, költemények.
A ritmusokat, az ütőhangszereken játszott dramatikus zenei betéteket, Mogyoró Kornél ütőhangszeres
komponálta. Az előadás másik karakteres eleme a tárgy animáció és különféle bábtechnikák, amiben Veres András volt segítségünkre. A mese látványvilágát a Lapp földi végtelen hómezők világa inspirálta.A szereplők lehetetlen vállalkozását (miszerint a holdba kell eljutniuk) egy igen intenzív, szinte az egész színpadot betöltő díszletelem szolgálja: egy hatalmas libikóka, amelynek fel-le mozgása, átbillenése adja a feljutás lehetetlenségének érzetét (díszlet, látványtervező, Mészáros Gábor képzőművész).Az előadás Veres András rendezői segítségével készült.

FORMANEK CSABA
AZ ELŐADÁSRÓL
Trebla a bárány, Mostohák, Mocsármese– az utóbbi évek Apró-előadásai következesen teremtik meg az„alternatív gyerekszínház” fogalmát, lehetséges formanyelveit, élményét. A „recept” mindig ugyanaz, és látszólag egyszerű: vegyünk egy archaikus gyökerű kultúrkört, mélyedjünk bele a mesevilágába,
zenéjébe, táncaiba, majd ezeket az elemeket jól összesütve egy lehetőleg brook-i üres térben, mellőzve minden gyerekszínházra általánosan jellemző színes-habos bugyutaságot, mini-malista eszközökkel -és persze kellően sötétre hangolva - frissen tálaljuk. Nos, ez is merőben lehetetlen küldetésnek látszik. És valóban, az Apró Színház mindig a kötélen táncol (ezúttal libikókán), hogy vajon sikerül-e a formanyelvi maximalizmust, ezt a
radikális színházi mélységkutatást összebékíteni a gyerekelőadások szükségképpen gyerekbarát miliőjével. Mert félelem és rettegés jut bőven minden apróbb vagy nagyobbacska nézőnek.
(…)Az Arany Lillével ismét olyan előadás született az Apró Színház műhelyében, ami a maximalizmus
igényével, a színház minden eszközének bevonásával egy nagyon összetett és érzékeny témát fogalmaz meg. Mindehhez – velünk együtt - saját (mese)világot is teremt, amiből nem csak azt tanuljuk meg, mik a fontos dolgok az életben, hanem azt is, hogyan védjük meg azokat a félelmeinkkel és szorongásainkkal szembenézve.
Erre tanítja önmagát, és minket is. Minket, gyerekeket.
(Részletek a Libikóka a Holdba
című írásból. A teljes cikk a Játékos
júliusi számában olvasható.

AZ ELŐADÁS
(EDDIGI) DÍJAI:
• A 2012. évi ifj. Horváth István
Nemzetközi Színjátszó Fesztivál megosztott FŐDÍJA
• Legjobb páros alakítási díj:
HORVÁTH KRISTÓF és TOMPA ÁDÁM
• Legjobb női színészi alakítás
díja a Játékos stábjától az
Arany Lille címszerepéért:
CSÁSZÁR RÉKA

PAP GÁBOR
AZ ELŐADÁSRÓL
A néhány éve alakult gyermekszínház remeklése. A mese a tél és tavasz, a sötét és a fény, az északi ember által valóságosan megélt küzdelmét fogalmazza mitikus képekbe. (…) Ezúttal sem a történet-mesélésen, hanem a megjelenítés mikéntjén van a hangsúly: a Mészáros Gábor által teremtett egyedi vizulitás, melyben egy fantasztikus, forgatható mérleghinta valódi labirintussá alakulhat a szemünk előtt, a hideg fémes csengésű tárgyak egyben hangszerré válva adnak repetitív zenei közeget az igényesen felcsendülő lapp daloknak és a játék egészének.Ugyanilyen fontos, ahogyan az előadás választott színházi nyelve a mélységesen komolyan vett gyermeki játékhoz közelít, amelyet anyanyelvi szinten beszél a kiváló színészgárda. Elementáris a jelentős dramaturgiai ötlettel megalkotott záró kép, mely a címszereplő kislány egyszerre megváltó Napként néz velünk szembe a felénk forduló mérleghinta magasában.